Mit veszel valójában egy 50 ezer forintos „egyedi” weboldallal?
Mit jelent az, hogy az ár munkaórát vásárol?
Egy weboldal-ajánlat ára mögött (akármilyen tételekre bontja a készítője) végső soron egyetlen erőforrás áll: az az idő, amit egy ember a te feladatodra fordít. Design, fejlesztés, tesztelés, mérés, átadás: mind munkaóra. Amikor tehát két ajánlatot hasonlítasz össze, valójában nem két árat hasonlítasz, hanem két óramennyiséget; csak az egyiket forintban írták le, és a forint eltakarja az órát.
Az átváltás nyilvános adatból elvégezhető. A RootCR-nél az óradíjas munka 20 000 Ft-tól indul, és ez kint van az árak oldalon, bárki ellenőrizheti. Ezen az óradíjon egy 50 000 forintos ajánlat két és fél munkaóra. De ne az én óradíjammal számolj, hanem azzal, amit te tartasz reálisnak egy szakemberért: 10 000 forinttal öt óra jön ki, 5 000 forinttal tíz — egyetlen munkanap. A nagyságrend minden reális óradíjjal ugyanaz marad: ha egy ajánlat 50 ezer forint, akkor nagyjából egy-két munkanapnyi munka van benne. Ez nem vád és nem minőségítélet — ez osztás.
A kérdés innentől nem az, hogy az olcsó ajánlat becsületes-e. Lehet az: egy-két munkanap alatt is készülhet tisztességes, szép munka. A kérdés az, hogy a te feladatod elfér-e egy-két munkanapban.
Miért nem mond semmit az „egyedi” szó a mennyiségről?
Az „egyedi” a munka módját írja le: nem sablonból indul, hanem neked készül. De egyedi munka egyetlen nap alatt is készülhet — egy egyedi fejléc, egy egyedi színvilág, néhány egyedi bekezdésnyi szerkezet elfér nyolc órában. Az „egyedi weboldal” címke tehát ugyanúgy takarhat egy munkanapot, mint egy több hetes projektet, és a két termék között nem fokozati, hanem fajtabeli a különbség: nem ugyanannak a drágább és olcsóbb változata, hanem két különböző termék, amelynek közös a neve.
A RootCR-nél egy weboldal néhány nap koncentrált munka. A nagykereskedelmi oldal például három nap alatt készült el, a lunavera.hu két hét alatt költözött sablonos rendszerről egyedire, a pékség honlapja három hét alatt jutott a megrendeléstől az élesítésig. Ezek a számok kint vannak a referenciák lapjain, ellenőrizhetők. Három nap viszont huszonnégy munkaóra, nem kettő és fél — és ebbe a huszonnégybe fér bele a tervezés, a strukturált adat, az űrlapvédelem, a mérés és a dokumentált átadás. Két és fél órába nem fér bele, nem hanyagságból, hanem számtanból: az óraszám nem hazudik, mert nem tud.
Hová megy az egy-két munkanap, és mi az, ami kimarad?
Egy munkanapnyi keretben a készítő azt csinálja meg, ami látszik: a megjelenést. Ez racionális döntés a részéről, hiszen a vevő a képernyőt nézi, nem a forráskódot. Ami nem látszik, az marad ki, és pontosan azok a tételek, amelyeket később a legdrágább pótolni:
- A kereshetőség. Strukturált adat, tiszta címstruktúra, indexelhető felépítés, vagyis az, amitől a Google és az AI-válaszmotorok megtalálják az oldalt. Ez kód és mérés, nem kapcsoló; hogy mit lát a kereső a szövegen túl, azt a strukturált adat írásban bontom ki.
- A védelem. Az űrlap spam elleni rétegei, a beküldött adat tisztítása. Enélkül az oldal működik, egészen addig, amíg valaki vissza nem él vele.
- A mérés. Betöltési idő, indexeltség, hibalista, dátummal, jegyzőkönyvben. Enélkül az átadáskor nincs mit ellenőrizned: azt kapod, ami látszik, és azt hiszed el, amit mondanak.
- A dokumentáció és a hozzáférés. Forráskód, jelszavak, leírás. Enélkül az oldal ahhoz az egy emberhez van kötve, aki csinálta.
Ezek egyike sem hiba az olcsó ajánlatban. Ezek nem fértek bele az óraszámba — és ha a feladatodnak nincs rájuk szüksége, nem is kell, hogy beleférjenek.
Mit kérdezz meg írásban mindkét ajánlattól?
Hét kérdést tegyél fel mindkét ajánlat adójának, írásban. A különbözet óraszámáról nem nekem kell döntened, és nem is nekem kell elhinned, hová megy. Az írásbeliség nem udvariatlanság: az ajánlat része lesz, és számonkérhető. Itt a hét kérdés, mellette az én válaszaim — vidd el a táblázatot a másik ajánlathoz is, és töltesd ki:
| Kérdés mindkét ajánlathoz | A RootCR válasza, írásban, az ajánlat részeként |
|---|---|
| 1. Hány munkanap fejlesztés van az árban? | Weboldalnál néhány nap koncentrált munka, a terjedelemtől függően; a lezárt projektek átfutása három naptól három hétig terjed |
| 2. Kié a forráskód és minden hozzáférés átadás után? | A megrendelőé, licencdíj és kötelező havidíj nélkül |
| 3. Mit mértek átadáskor, és kapok-e róla jegyzőkönyvet? | Betöltési idő, indexeltség, strukturáltadat-hibalista, dátumozott jegyzőkönyvben |
| 4. Ki javítja, ha hibázik, és mennyiért? | Hat hónapig díjmentesen |
| 5. Mi az, ami az árban nincs benne? | Tárhely és domain (a te nevedre, a szolgáltató számlája), szövegírás, fotó; ez az ajánlatban tételesen szerepel |
| 6. Mi történik, ha a terjedelem menet közben nő? | Új, fix áras ajánlat készül, a régi árat nem húzom rá csendben nagyobb feladatra |
| 7. Van-e élő, megnyitható referencia? | Négy éles oldal, mért számokkal: referenciák |
Ha a másik ajánlat ezekre írásban ugyanígy válaszol, jó ajánlatot kaptál — fogadd el, ezt komolyan mondom. Ha nem válaszol, akkor nem olcsóbb ajánlatot kaptál, hanem kevesebbet. Nem rosszabbat: kevesebbet. A kettő nem ugyanaz — de csak akkor tudod, melyiket kaptad, ha a kérdéseket feltetted.
Mi történik a nyolcadik hónapban?
A különbözet nem tűnik el, csak később esedékes. A forgatókönyv, amit a félbehagyott weboldalak átvételénél rendszeresen látok, nagyjából így fut le:
Az első hónapokban minden rendben van. Az oldal kint van, a böngészőben szépen megjelenik, a névjegykártyára felkerül a cím. A különbözet abban a pillanatban jelentkezik, amikor az oldalnak dolga lesz:
- Bővíteni kellene: új szolgáltatásoldal, egy árkalkulátor, egy második nyelv. Kiderül, hogy a szerkezet egy munkanapra volt méretezve, és a bővítés nem hozzáépítés, hanem bontás.
- Meg kellene jelenni a keresőben. Az oldal fél éve él, és nem hozza az érdeklődőt. A kereshetőség azonban nem utólagos réteg, hanem szerkezet — utólag rátenni annyi, mint a kész házba csövet vésni.
- Javítani kellene valamit, és a készítő már nem elérhető, vagy óradíjat mond. Forráskód, dokumentáció, hozzáférés nélkül minden javítás régészettel kezdődik.
- Költöztetni kellene, és kiderül, hogy az oldal a készítő rendszeréhez van kötve.
Ekkor jön a második nekifutás, és itt van az a számtan, amit érdemes előre elvégezni: a második nekifutásnál nem a két ár különbségét fizeted ki, hanem a teljes új árat — és az első ár is elköltve marad. Ha egy ajánlat 50 ezer forint volt, és nyolc hónap múlva jön egy 100 ezres újraírás, akkor a feladat összesen 150 ezerbe került, plusz nyolc hónapba — annyi időbe, amennyi alatt az oldalnak érdeklődőt kellett volna hoznia. Az elmaradt megkeresés a legnehezebben számszerűsíthető tétel, és a legnagyobb; ugyanez a logika, amit a WordPress és az egyedi weboldal hároméves költségszámításánál vezetek végig.
Mikor a jó vétel az olcsó ajánlat?
Az olcsó ajánlat négy esetben a jó vétel, és ezt magam is megmondom. Nem udvariasságból: enélkül a fenti számítás hirdetés volna, nem mérce.
- Ha a feladat digitális névjegy. Cégnév, elérhetőség, néhány bekezdés, egy térkép. Ez tényleg egy-két munkanapnyi feladat, és arra az egy-két munkanapos ár a helyes ár. Az én belépő áram erre túlméretezett, és ezt az első levélben megmondom.
- Ha az oldalnak nincs kereskedelmi dolga. Nem kell érdeklődőt hoznia, nem kell keresésből megtalálhatónak lennie, csak léteznie kell, mert a partnerek rákérdeznek. Ilyenkor a kereshetőség és a mérés kihagyása nem kockázat, hanem józan takarékosság.
- Ha a hét kérdésre írásban válaszol. Ha az olcsó ajánlat megmondja az óraszámot, átadja a forráskódot és megnevezi, mi nincs az árban, akkor pontos ajánlatot kaptál egy kisebb feladatra. Az a jó vétel.
- Ha most csak ennyi a kereted, és ezt tudod. Egy tudatosan vásárolt egy-munkanapos oldal, amiről tudod, hogy át fogod építeni, védhető döntés. A baj sosem az olcsó oldal, hanem az, amikor valaki hetek munkájának az árán akar egy napnyi munkát venni, és nem tudja, hogy ezt teszi.
Az én ajánlatom akkor a jobb vétel, ha az oldaladnak dolga van: ügyfelet kell hoznia, rendelést kell felvennie, mérhetőnek és bővíthetőnek kell lennie. A RootCR-nél az egyedi weboldal 100 000 Ft-tól indul: ez a legkisebb értelmes projekt ára, kicsi feladatra kevesebb munka. Ami ilyenkor is benne van — strukturált adat, űrlapvédelem, mérési jegyzőkönyv, forráskód, hat hónap javítás —, az nem óraarányos tétel, hanem a munkamódszer része: egyszer megépítettem hozzá az eszközt, azóta minden projektben ott van, külön óra nélkül. Az óraszám a terjedelmet mozgatja, nem az alapokat. Ha a feladatod ennél kisebb, azt meg fogom mondani.
Gyakori kérdések
Lehet jó egy 50 ezer forintos weboldal?
Igen — a saját méretében. Ha egy ajánlat 50 ezer forint, akkor nagyságrendileg egy-két munkanapnyi munka van benne, és egy munkanap alatt is készülhet becsületes munka. Digitális névjegynek pontosan elég. A baj nem az árral van, hanem az elvárással: egy munkanapnyi terméktől nem kérhető számon egy több hetes fejlesztés eredménye.
Hogyan számolom át egy ajánlat árát munkaórára?
Oszd el az árat egy általad reálisnak tartott óradíjjal. A RootCR nyilvános óradíja 20 000 Ft; ezen egy 50 000 forintos ajánlat két és fél óra; 10 000 forinttal öt óra, 5 000 forinttal tíz. A nagyságrend minden reális óradíjjal ugyanoda jut: egy munkanap környékére. Ezután már csak azt kell eldöntened, elfér-e a feladatod egy munkanapban.
Mi a különbség aközött, hogy egy ajánlat olcsóbb vagy kevesebb?
Az olcsóbb ajánlat ugyanazt a terjedelmet adja kisebb árért; ez ritka, de létezik, és akkor az a jó vétel. A kevesebb ajánlat kisebb terjedelmet ad kisebb árért, csak az óraszámot nem írja le. A kettőt a hét írásbeli kérdés választja szét: ha mindkét ajánlat válaszol rájuk, a számok megmutatják, melyiket kaptad.
Mit tegyek, ha már megvettem az olcsó oldalt, és most elakadtam?
Ne dobd ki látatlanban. Előbb meg kell nézni, mi menthető: a tartalom szinte mindig, a szerkezet néha. Átnézem a kódot, és megmondom, javítani vagy újraírni éri-e meg — a döntés szempontjait a félbehagyott weboldal átvétele írásban vezetem végig.